Ferenczy Noémi visszatért abba a városba, amelyik éppen borzasztóan nehéz helyzetbe hozza a családnevét viselő múzeumot. Amíg megszületnek az intézmény költségvetését (ezzel együtt munkatársait) érintő intézkedések, a látogató egy másik dimenzióba léphet a képző- és iparművészet határán alkotó művész életműve jelenleg mozdítható, fellelhető darabjai között.
Ferenczy Noémi alkotásai nehezen illeszthetők be a 20. századi magyar művészet történetébe. A székesfehérvári Szent István Király Múzeum mindössze hét évvel a halála után, 1965-ben rendezett kiállítást, akkor 13 textilmunka és valamivel több terv, vázlat állt a kurátorok rendelkezésére. Egyikük, Kovalovszky Márta nyitotta meg most a kiállítást (akkor Nemes Nagy Ágnes), aki „tartózkodó életműnek” nevezte Ferenczy művészetét.
Ferenczy Noémi Szentendrén született, művészcsaládba, apja (Károly) és testvérei (Valér és Béni) mellett ne feledkezzünkmeg a legalább annyira tehetséges édesanyáról, Fialka Olgáról, aki a három gyermek felnevelését a művészpálya elé helyezte. A legmélyebb nyomot a gyerekkor helyszíne, Nagybánya tájélménye hagyta Ferenczy Noémi művészetén. A szövés technikáján a francia szecessziós kárpitok hatása érvényesül, stílusa már a húszas évekre kialakul, ehhez marad következetes a negyvenes évek végéig. Noha a szócikkek gobelin- vagy textilművészként említik, kartonjai, tervei önálló képzőművészeti alkotások, élénk színviláguk olykor még erősebb hatást is gyakorol a nézőre. A későbbi alkotásokon megjelenik a novecento művészetére jellemző monumentális ábrázolás, a kompozíciót egy-egy (dolgozó) emberalak uralja, és akadnak vallási témák is, többnyire megrendelésre készült kárpitokon.
Az 1945 utáni magyar textilművészet nem értelmezhető Ferenczy Noémi hatása nélkül. Hogy mennyire, azt a hamarosan – rekonstrukció után – újranyíló Szombathelyi Képtárban nézhetjük meg, a legnagyobb modern textilművészeti gyűjteményt őrző képtár ugyanis éppen egy ilyen tematikus kiállítással fog nyitni. Addig pedig Szentendrén csodálhatjuk meg a művész „halk nosztalgiáját”, ahogyan jellemezte Kovalovszky Márta Ferenczy Noémi alkotásait a fehérvári katalógus előszavában, azt a derűt, nyugalmat és rendet, a komoly fizikai munkával készült textilművek virtuozitását, amely valóban egyedülállóvá, besorolhatatlanná teszi őt a magyar művészet történetében.
