Sinkó Katalin évtizedek óta a gyűjtés- és intézménytörténet egyik avatott szakértője; a művészettörténész társadalom emellett a kritikai szempontú ikonográfiai kutatások megalapítójaként is tiszteli. Pedig kezdetben erős kétkedéssel fogadták újfajta módszereit, ahogyan tárgyait szokatlan perspektívából, a néprajz, a társadalomtudomány és a forráskritika eszközeinek felhasználásával vette vizsgálat alá.