Miközben néhány nap múlva egy furcsa asszociációval Csók István kiállítás nyílik Valentin-napon a Várkert Bazárban (ha tudta volna a mester!), és még mindig nem tisztázott, hogy kik és mivel fogják megtölteni az építmény gigantikus méretű tereit, elénk került néhány korabeli adat arról, hogy már ez eredeti építkezésen sem úgy történtek a dolgok, ahogy azt az építtetők eltervezték.
A Várkert Bazár honlapja felhívja a figyelmet arra, hogy két pavilon díszeit, mennyezetét is a Zsolnay műhelye készítette, a megrendelés akkoriban komoly elismerést jelentett a Zsolnay családnak, a családfő hazaküldött levelében is büszkeséggel említi Ybl Miklósék elégedettségét. A helyzet azonban ennél jóval bonyolultabb volt.
Zsolnay Teréz fennmaradt naplójában végigkövethető az a sokáig reménytelennek látszó küzdelem, ami a gyárban folyt a mennyezet csempéinek megoldásával. 1878-ban Zsolnay Vilmos fia, Miklós elutazott a gyár reprezentatív anyagával a párizsi világkiállításra, eközben zajlott a csempék gyártása, ám a Bécsbe, majd Párizsba küldött levelek tanúsága szerint a kiégetéssel folyamatosan akadtak problémák. Mivel Vilmos nem ért rá kikísérletezni a legalkalmasabb majolikafestéket, így utasította Imre fiát, hogy útközben szerezzen barna festéket Kosch-tól. „A Várkertbazár mennyezete remélem, jól sikerül, csak az egyik barna festék renitenskedik, nem állja a többivel azonos égetési fokot” – írja levelében. A következő hónapban, májusban tudatja fiával, hogy minden embere a majolikákon dolgozik, miközben egy pécsi templomhoz kapcsolódó megrendelést is teljesítenie kell: „Rengeteg bajom van a majolikamennyezettel. Ybl sürget, minden mufola ezzel az anyaggal van megtöltve, és valamennyi állandóan üzemben van. A tüzelőházban szinte elviselhetetlen a hőség”.
Júniusban Vilmos Pestről ír levelet a családjának, úgy tűnik, hogy mégis sikerült megoldani a problémát, hiszen elkezdődött a cserepek rögzítése. „Tegnapelőtt óta Pesten vagyok és ellenőrzöm a mennyezetrekeszek helyes felrakását. A munka jól halad, Ybl elégedett. Nagy kő esett le a szívemről, remélhetőleg a párja is leesik a jövő héten, mire felraktuk a második mennyezetrészt. 1200 forint előleget kaptam a munkára, így jelenleg van pénz a zsebemben.” A megkönnyebbülés hangján szólal meg öt nappal később kelt levelében: „Pesti tartózkodásom alatt három napig magam is fenn álltam az állványon, és vezettem a mennyezetmajolikák elhelyezési munkálatait. Sok gondot okozott nekem ez a mennyezet, de most azután ugyanannyi örömet hozott. Ybl, Podmaniczky báró, az építészek és Pest-Buda minden kiválósága meg van lepve, elragadtatva, és minden várakozáson felül elégedett. Mindenki gratulált, és képzeld csak, még én fizethettem a pezsgőt, ahelyett, hogy nekem fizettek volna!” Teréz naplójában emlékeztet arra, hogy Miklós végig aggódott, a masszával gond van, nem fog sikerülni megoldani a csempék gyártását.
Azért a happy end nem volt teljes, mondhatni az építkezés „magyarosan” fejeződött be: az előleg után a mennyezetért járó összeget alig kapták meg Zsolnayék, ugyanis időközben a vállalkozó építőmester (vagyis a kivitelező), Schröff csődbe ment…
Illusztárció: A Várkert Bazár részlete egy 1933-as felvételen (Orig: Fortepan)
