Rövid, kétórás ünnepség keretében a Petőfi Irodalmi Múzeumban adtuk át tegnap az intézmény decemberben leköszönt főigazgatójának a MúzeumCafé díjat, ezúttal nem egy kiállításért vagy éves programért, hanem egy életműért.

Természetesen nem kizárólag ezért érdemes megtekinteni a kArton Galéria április 7-én záró Négy Negyed című kiállítását, hanem mert négy nagyon tehetséges grafikus anyaga látható - köztük Vidák Zsolté, akinek a tavalyi, Budavár-számunk címlapját is köszönhetjük.

A három leg(el)ismertebb és legdrágább német kortárs képzőművész (Baselitz, Richter, Kiefer) közül ketten Kelet-Németországban kezdték pályájukat, viszonylag fiatalon az NSZK-t választották hazájuknak, később is élesen bírálva a kelet-német művészetet. A legnagyobb kritikus kétségkívül a most Budapesten kiállító Georg Baselitz, akinek három héttel ezelőtt 7 és félmillió fontért árverezte el a Sotheby's a Férfi vörös zászlóval című festményét.

Műértő idén is elkészítette a magyar Power 50 listáját, az ArtReview folyóirat hagyományos Power 100-ának mintájára, némileg más, a hazai viszonyokra adaptált módszerekkel. Mi pedig idén is megnézzük, hol helyezkednek el a múzeumok vezetői, munkatársai.

A Szabadság tér oldalában felállított irredenta szobrok árnyékában kezdődtek a március 15-i ünnepségek 1927-ben. A fennmaradt híradófelvétel szerint a műsor hangsúlya az elveszített vármegyék jelképes jelenlétén lehetett, erre utal az elcsatolt területek allegóriáját ábrázoló szobrok megkoszorúzása, mielőtt a tömeg az ünnepségek szokásos helyszínére, a Múzeum-kertbe vonult. Itt annak a legendája határozta meg a programot, ami a jelenkorit is, mely szerint Petőfi a múzeum lépcsőjén szavalta el a Nemzeti dalt: egy atillába öltözött, kócsagtollas fejfedős színész szavalt lendületesen a kiskörutat is megöltő tömeg előtt. A nép ezt követően a Petőfi-szoborhoz vonult, ahol a társadalmi szervezetek koszorúztak.

A zsidók hozzájárulását Budapest nagyvárossá válásához sokan elemezték már. Az ÓVÁS! Egyesület legújabb kutatása - Kik éltek, kik építettek itt? - viszont házról házra mutat be olyan épületeket - egyelőre a VI. és VII. kerületből -, amelyeknek zsidó építtetője, építésze volt. Weboldalon követhető a program alakulása. Vezetője, Perczel Anna építész, az ÓVÁS! egyik alapítója. Húsz éve szisztematikusan tárja fel a pesti zsidónegyed építészeti értékeit.

2017 - Arany János születésének kétszázadik évfordulója - a parlament döntése szerint Arany János-emlékév. A költő szülővárosában, Nagyszalontán a bicentenárium évében egymást váltják a különböző programok egész évben. A megemlékezések sorába más városok intézményei - a nagyváradi Szigligeti Színház, a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Művészeti Akadémia - is bekapcsolódik. Az irodalmi emlékházakról szóló tematikus számunkból így tehát már csak az emlékév miatt is kihagyhatatlan a nagyszalontai Arany János Emlékmúzeum. Igazgatójával, Darvasi Zoltánnal körbejártuk az intézmény múltját, gyűjteményének elemeit, de nem hagyhattuk figyelmen kívül, hogy a száztizenhét éves múzeum (ezzel Románia legrégebbi irodalmi múzeuma) harminc éve változatlan állandó kiállítására ráférne némi rekonstrukció. Még csak nem is a szándék hiányzott hozzá az elmúlt huszonöt évben, inkább a román kárpótlási törvény által létrehozott furcsa helyzet, amit Patócs Júlia, az Arany János Művelődési Egyesület elnöke tárt elénk.

Hogy a Szépművészeti Múzeum Román csarnoka a város egyik legizgalmasabb és legrejtélyesebb belső tere, azt eddig is tudtuk, ám hogy a hetven évig elzárt, most pedig felújítás alatt álló terem még mindig tartogat meglepetéseket, arra a szakemberek sem számítottak. A freibergi kapu beépített gipszmásolata fölött, egy rozettában találták meg a restaurátorok azt az időkapszulát, amely részletesen leírja, kik vettek részt annak idején a múzeum legszebb tereinek díszítésében.

Káprázatos leletre bukkantunk a régi filmhíradók oldalán: ha pár másodpercre is, de a korszak legnagyobb művészeiből jó néhány feltűnik az igen falusias szentendrei díszletben, optimistán, lelkesen, hiszen a kommunista párt a lehető legjobb körülményeket biztosítja a színvonalas alkotómunkához.

A legjobb dolga Czóbel Bélának van, hiszen felesége, a szintén festő Modok Mária „nagyszerű háziasszony”. Kmetty János nemcsak festő, de „kommunista városatya” is, Ilosvai Varga István kaktuszokat nevelget. Korniss Dezső sármosan mosolyog a kamerába, Szántó Piroska Gráber Margittal beszéli meg a készülő könyvillusztrációkat, Beck Juditnak pedig férje, Majost Tamás ül modellt. Van még Barcsay, Fenyő Andor, Schubert Ernő, Diener Dénes Rudolf – pár éve néhányan még az életükért küzdöttek, pár év múlva pedig elhallgattatja őket az a kommunista párt, amelyiknek itt még (állítólag) nagyon örülnek.

A Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria a kiemelkedő életműveket bemutató kiállítássorozatának keretében Fényes Adolf (1867–1945) munkásságát bemutató gyűjteményes tárlatát 2020-ban, a festő halálának 75. évfordulóján tervezi megvalósítani.  A kiállításhoz gazdagon illusztrált tudományos katalógus készül. A korábbi monografikus bemutatókhoz hasonlóan Fényes Adolf gyűjteményes kiállításán is a művész pályafutása különböző korszakainak legjelentősebb műveit mutatjuk be.

Az előkészítő kutatómunkához, az életmű anyagának legteljesebb feltárásához kérjük a magángyűjtők és festménytulajdonosok szíves közreműködését.  Kérjük, hogy a festő képeire vonatkozó információkkal, műtárgyfotóval kísért adatokkal (technika, méret) keressék a kiállítás két művészettörténész kurátorát e-mailben vagy postai úton.

A művész talán legismertebb műve, a Mákoskalács jelenleg a madridi Thyssen-Bornemisza Múzeumban látható, a Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményének legnagyszerűbb darabjai között.

Kurátorok:

Gergely Mariann (mariann.gergely@szepmuveszeti.hu)

Plesznivy Edit (edit.plesznivy@szepmuveszeti.hu)