Sokféle múzeumlátogató van. Amikor a Magyar Nemzeti Galéria egy „multi” irodaházába visz egy felnőtteknek szóló múzeumpedagógiai programot, akkor egy nagyon speciális közönséget szólít meg. A jelek szerint sikerült, hiszen már eddig is az irodaház teljes létszámánál többen keresték fel a Kötőjelek című kiállítást.

Talán közhely, hogy az üzleti szférában dolgozó vezetők, menedzserek éjt-nappallá téve dolgoznak, nincs számukra sem este és sem hétvége. Nos, ez néhány hétre nem lehetett kifogás, hogy eljussanak egy kiállításra, ugyanis a kiállítás ment hozzájuk, a Telekom Krisztina körúti irodaházának előcsarnokába, mégpedig olyan körítésben, hogy mindenki megértse. (Ezzel persze nem szólunk le senkit, legfeljebb az alap- és középfokú oktatási rendszert, amelyik totálisan elfeledkezett a művészettörténeti alapismeretek és a vizuális kultúra oktatásáról. Amikor vázákat rajzoltatnak a gyerekkel, az nem az!)
 

Az MNG két kurátora, Sepsey Zsófia és Krasznai Réka válogatott a múzeum szoborgyűjteményéből, és ehhez csatoltak egy-egy Rippl-Rónai művet (a szobrok igen, a festmények természetesen nem eredetiben, hanem molinókon láthatók a helyszínen), amelyek egy-egy motívumuk révén párba hozhatók a szobrokkal. Lényegében ezek a szempontok segítenek abban, hogy a pár másodperces megtekintés helyett kicsit többet időzzön a műtárgyak között a látogató: kérdéseket, feladatokat és a megfigyelésre javaslatokat kap, vagyis megdolgoztatják a kurátorok. A hely szellemének megfelelően több tablet és az eseményre írott „app” áll mindehhez rendelkezésre, így a „kockák” sem menekülhetnek a kihívás elől.

 

Az MNG és a Szépművészeti Múzeum csütörtök esti programjainak népszerűsége jól mutatja, hogy akik „csak úgy” nem biztos, hogy egy kiállítást választanak szabadidős programként, egy múzeumi extrát szívesen bevállalnak, amikor minden egy kicsit máshogy van: a zene, a gasztronómia, az outsider hírességek által vezetett alternatív (vagy szubjektív) tárlatvezetés ledönti azokat a tabukat, hogy múzeumban csak csendben és megszeppenve lehet viselkedni. A „falakon kívüli” program is ezt a célt szolgálja: kávéscsészével a kézben, barátokkal csevegve Pauer Gyula emblematikus aktját nézegetni – ezt azért sokan szívesen bevállalják. Ráadásul ingyen, de már csak vasárnap 18 óráig.
 

Tanulságként idézzünk a kiállítás vendégkönyvéből: „Kérünk még ilyet! Sokkal több szoborral.”