Ez pedig a mai nap: egyenesen a Louvre-ból érkezett a Szépművészeti Múzeum hónap végén nyíló Rembrandt és a holland arany évszázad című kiállításának egyik fénypontja, Vermeer Asztronómusa – Vermeer-kép ezelőtt még soha nem járt Magyarországon.
Az év minden bizonnyal legjobban várt kiállításának építése zajlik a Szépművészeti Múzeumban, hozzák a repülőgépek és a kamionok Washingtonból, Frankfurtból, Londonból, Amszterdamból a 17. századi holland művészet legjobb mestereinek munkáit; a többség még ládában áll, az anyag egy része már elfoglalhatta végleges helyét a neki kijelölt falon (egészen hihetetlen, ahogy Rembrandt utolsó önarcképe egy ma még kivilágítatlan falszakaszon várja a megnyitót, mondani sem kell, ereje így is lenyűgöző). A falnak támasztva a legelső Rembrandt, amit a művész 17 évesen festett, az emberméretű ládákon a feladás helye, Izraeltől az Egyesült Államokig.
A legnagyobb csoda talán mégis Vermeer műve, a három egyike, amelyik látható lesz a kiállításon: a létező legmodernebb, többszörös védelemmel ellátott ládából kiszabadítani is hosszú percekbe telt, majd jött az átadás-átvétel procedúrája: a múzeum vezető restaurátora, Fáy András milliméterről milliméterre végigpásztázza zseblámpájával az alkotást, hogy állapota megfelel-e a Louvre által küldött jegyzőkönyvnek, melyet a párizsi múzeum „kurírja”, a művet kísérő munkatársa hozott magával. A restaurátor számos „problémát” lát a képen, az elmúlt évszázadok nyomát, de ebből majd semmit sem vesz észre a közönség, nyugtat meg mindenkit, és különben is: az Asztonómus egy kiváló állapotban lévő kép, és úgysem merne senki hozzányúlni, mert annyira finom és sérülékeny. (Különben pedig – tesszük hozzá – 22 milliárd forint a biztosítási értéke.)
A „kurír” jelenlétében felkerül a falra a kép, és onnan már nem mozdítható (csak ha a Louvre-ból valaki eljön felügyelni a mozgatás), a kiállítás végéig, jövő februárig.
